A Caffé Americano, vagy Americano egy olyan kávéfajta, mely inkább a hosszabb, könnyedebb kávék kedvelőit szólítja meg. Ennél az italnál variálható mennyiségű eszpresszót dúsítunk forró vízzel, ami az Európában inkább elterjedt töményebb, rövidebb kávéitaloknál (espresso, ristretto) egy könnyedebb textúrájú, mégis a presszó testességét, kesernyés aromáját megőrző variációt hoz létre. Az eredeti aromák jelenléte az, amely az otthon elkészíthető filteres kávéktól jelentősen eltérő, valódi gasztronómiai élményt biztosít ennek az italnak. Ahhoz, hogy egy valódi Americanot élvezhessünk, természetesen többre van szükség, mint hogy forró vizet borítsunk a presszónkba. A Costablog mostani fajtaismertetőjében ennek a kávénknak a történetéről, elkészítési sajátosságairól olvashattok.

A fajta elnevezése a II. világháború idején alakult ki, az Európában harcoló amerikai katonák ugyanis nem tudtak megbarátkozni a megszokott, hosszabb, otthoni kávék helyett kapható, rövid és erős presszófajtákkal, így elkezdték azokat forró víz hozzáadásával a hazai „normákhoz” igazítani. A kávézók a kereslet növekedésének hatására hamar beemelték a hosszabb presszót a kínálatukba, amit ezután a Caffé Americano, vagy Americano neveken lehetett elérni.

Az USA-beli normákat figyelembe véve, a név alá sorolnak be minden víz hozzáadásával lágyított presszókávét, de egyes kategorizálások különbséget tesznek a fajtán belül is az eszpresszó és a víz hozzáadásának sorrendisége mentén. Ennek tükrében a lejött eszpresszóra forró vizet öntő verziót hívják az ’Americano’-nak, míg a megfelelő mennyiségű vízre extrakcióval juttatott espresso-t Long Blacknak is szokták nevezni. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan mit számít, hogy mikor adjuk hozzá a forró vizet a kávénkhoz, azonban, ez sok szempontból lényeges kérdés.

„A folyamatot, hogy hogyan is készíthetünk el egy rendes Americanot nem is annyira könnyű megtanulni. Fontos tudni milyen sorrendet kell követni, mit kell tennünk, hogy elkerülhessük, hogy a már lejött eszpresszónkat újra megégessük.” – meséli a fajta kapcsán Schreiber Nikolett, a Costa baristája. Abban az esetben ugyanis, ha újra leforrázzuk a kávénkat, az aromák bánják, a végeredmény pedig egy jellegtelen, rossz ízű kávé lesz.

Ez az a pont, ahol Niki szerint lényegessé válik a már felvetett megkülönböztetés a sorrendiség kapcsán: „Amennyiben a forró víz kerül először a csészébe, majd erre engedjük rá a kávét, akkor az italban megőrződnek az íz szempontjából fontos tanninok – csersavak –, valamint a kávé tetején kialakuló crema (habos, gyöngyöző réteg) is sértetlen marad. Amennyiben az egész folyamatot fordítva csináljuk, tönkretesszük a cremát, kiforrázzuk az ízért felelős alkotóelemeket, így a kávé nem őrzi meg kesernyésségét, vagy testességét.”.

A Costa baristájától megtudtuk, a készítési eljárás során fellépő negatív hatások miatt nem található továbbá a Costa kínálatában az Európában elterjedt ’hosszú kávé’ sem – „Az elterjedt hosszú kávé ugyanis úgy készül, hogy a presszónál hosszabb ideig hagyják a vizet az őrleményen keresztüláramlani, azonban ez olyan csersavakat enged ki magából, ami nem egészséges.”.

Mindezek után, ha valaki egy finom, aromás és egészséges, hosszabb kávéra vágyik, tényleg megéri egy esélyt adnia az Americanónak. Egy csokis muffinnal tökéletes kísérője lehet a koradélutánoknak.