Talán nincs is még egy olyan ismerve ismeretlen, közkedvelt kávéfajta, mint a cappuccino. A habos sapkájáról, szórt mintáiról ismert ital hosszú utat járt be ma ismert formájáig. Nevét vélhetően a 16. századi kapucinus szerzetesek rendszíneiről kapta, első virágkorát az Osztrák-Magyar Monarchia kávézóiban élte, míg végül az espresso gépek 1950-es években bekövetkezett olaszországi forradalma után kezdett ma ismert tejhabos formájában világhódító útba. A blog fajtaismertetőjében az ital történetéről, a Costa cappuccino-jának különlegességeiről olvashattok.A cappuccino név az olasz capuccio - csuklya, fejfedő - szó kicsinyítőképzős alakja, melynek végső soron nem a csuklyával, hanem a kapucinus rend által viselt ruházat színeivel vannak vélhetően közös kapcsolódási pontjai. A kapucinusok a 16. században rendjük uniformisa tekintetében az Assisi Szent Ferenc által megőrzött 13.  századi csuklyás miseruhákhoz nyúltak vissza. A hosszú és hegyes csuklya miatt a barátokat hamarosan csuklya-viselőknek ’capuchins’ kezdték el becézni, azonban hamarosan ez, mint kifejezés, a vörös-barna színkombinációval is egybeforrt, amelyek a rend színei voltak. Míg Assisi Szent Ferenc natúr színű, durva ruhákat használt, addig a rend a további szerzetesrendektől való megkülönböztetés miatt választott speciálisan színezett csuhákat. Olasz területeken a cappuccino kifejezés nem merül fel írásos alakban a 20. századig, de német nyelvterületeken a kapuziner kifejezés a 18-ik században bukkan fel az osztrák területeken, a kávé, tojássárgája és tejhab felhasználásával készülő ital megjelölésére. A habos felsőrész ellenére, ami azt sugallná, hogy a csuklya asszociáció miatt lett a cappuccino cappuccino, valószínűbb, hogy a keverék speciális színei miatt ragadt rá az elnevezés.

A kapuziner első virágkorát az 1700-as évek osztrák, majd a későbbi dualizmus osztrák-magyar kávézóiban élte, ahol általában cukorral és tejszínnel készített kávék megjelölésére használták. A későbbi leírásokban már fűszereket is megemlítenek alkalmanként, mint összetevő. Az általunk ma ismert formáját az ital a kávégépek 1950-es években bekövetkező olaszországi forradalma után nyerte el, ami nagyobb nyomáson készített cremával rendelkező espresso kávék előállítását, valamint a tej gőzölését is lehetővé tette. Ezt követően habosított tejjel készített espresso alapú kávéként indult világhódító útjára az ital, 150-180 milliliteres klasszikus méretben. Az angolszász területeken, ahol általában lazább, nagyobb kávéitalokat kedvelnek, a méretek megváltoztak, a cappuccino méretei jócskán kitolódtak.

A Costa capuccino-járól elöljáróban annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy ez egy kissé eltér a klasszikus cappuccinok-tól. A klasszikus, vagy pikolo capuccino – mely néhány boltunkban most ismét létezik –, egy darab espresso-t tartalmaz, az ital kicsit kevesebb, mint két deciliter.

Mivel a Costánál egyszerre vannak jelen az olasz és az angolszász tradíciók, ezért a primo, medio és massimo méretekben kapható variációk a nagyobb méretezést ötvözik az eredeti arányokkal. Bár a klasszikus méretnél jóval nagyobb méretben is vásárolhattok cappucinot az espresso-tej-tejhab arány sosem tér el a klasszikus variánsétól.  Ez a már említett arányosság elvét követve egyharmada kávé, egyharmada tej, egyharmada tejhab.

Ez az olasz eredeti esetében változtatható, ahogy baristáinktól megtudtuk, a külföldi vendégek itthon is szoktak úgynevezett dry capuccino-t rendelni, melynek lényege, hogy a tejréteg eltűnik és az ő helyét is a hab veszi át. Ez egy sokkal durvább, keményebb tejhab réteget eredményez, de vannak, akik így rajonganak ezért az italért.

Amennyiben valaki egy primo cappuccinot vásárol a Costánál, azzal szembesül, hogy a klasszikusnak számító másfél deci helyett egyből egy 3 decire bővített italt kap a pultban. A már említett arányosság elve mentén ebben az italban már ekkor sem egy espresso található, hanem kettő.

Ennek fényében érdemes kicsit revidiálni azt a népszerű elgondolást, miszerint a cappuccino egy könnyed, délutáni, tejhabos ital. Ugyanis könnyedsége dacára jelentős mennyiségű espresso-t tartalmaz, ami alapvetően igen komoly koffeinforrást is jelent. Aki olyan italra vágyik, ahol a kávé kellemes fűszerként van jelen, az baristáink szerint a legjobban a latte kipróbálásával jár, míg aki határozott és jelenlevő kávéaromát keres, annak jobb választás lehet a capuccino. Ahogy növekszik az ital mérete, a hozzáadott espresso-k száma is növekszik – háromra, illetve négyre. Ez azt jelenti, hogy az 5 deciliteres cappucinoban már másfél deciliter espresso van, ami azért már jelentős mennyiség. Így ennek hatásaival mindenkinek jobb számolnia ennél a kávéfajtánál.

Ettől függetlenül a kávézókban jelen van egy vásárlói réteg, amely igényli ezeket a nagyméretű italokat, hiszen egy beszélgetésnek nagyon jó kísérőjévé tudnak válni. Olyan klasszikus és finom süteményeinkkel kombinálva, mint az almatorta, a répa-, vagy a sajttorta, hosszú, akár több órás beszélgetések tökéletes kiegészítője lehet.

Tekintettel a Costa cappuccino-jának erősségére, baristáink általában azt javasolták, hogy amennyiben valaki egy erősebb tejeskávéra vágyik, szeretné jobban kiérezni a kávé aromáit, igyon egy cappuccino-t, de ha könnyed, délutáni italt keres, akkor inkább igyon egy lattét, mert ugyan az ital méretei megegyeznek, de arányaiban ez a kávéital kevesebb espresso-t tartalmaz, mint egy cappuccino. Lehet nüánsznyinak tűnik, hogy 2-3-4, vagy 1-2-3 espresso van egy italban, de a végeredmény szempontjából mind íz intenzitásban, mind karakterben nagyon sokat jelenthet. Kellemes cappuccino-zást mindenkinek!