A nagy cégeket általában szeretjük vadul multizni, úgy ab ovo az egész üzleti életet egyfajta arctalan mumusként felfogni, mely semmi mást nem tesz, mint falurombolást reggelizik, majd folytatásként szétzúzza a tradicionális értékeket. Világképletünk ebben az esetben egyszerű, letisztult, ám bizonyos szempontból teljesen hamis: mi van akkor ugyanis, ha valaki a kiterjedt kereskedelemből fakadó lehetőségeit mondjuk elszigetelt, hátrányos helyzetű falvak kézművesiparának megmentésére fordítja? Segítve a termelés megszervezésétől, az eladáson át az ország legjobb galériájában megszervezett kiállításig. Mert hát valóban van ilyesmire is példa. A világ egyik meghatározó tea kereskedelemmel foglalkozó cége 2007-ben például így karolta fel egy Sri lankai közösség életét, melynek eredményeként nem csak munkahelyek jöttek létre, de az újrakezdés lehetősége is, emberi és fenntartható körülmények között.

Koulara Sri Lanka egy eldugott, az Udawalawe Nemzeti parkhoz közeli, szebb napokat is látott kis faluja volt, melynek lakói tradicionálisan égetett agyagtéglák készítésével teremtették meg megélhetésüket. A régió úgy húsz évvel ezelőtt kezdett leszakadni, miután az egyre szaporodó téglaüzemek termelésével a helyi téglavetők nem győzték tartani a lépést. Mesterség híján maradt a szakképzettséget nem igénylő fizikai robot a környező cukornádültetvényeken, mely érthetően a helyi közösség pusztulásával járt együtt.

Ezen a helyzeten változtatott az MJF alapítvány projektje, mely az 1988-ban alapított Dilmah teakészítéssel foglalkozó családi vállalatának humanitárius projektjeit fogja össze. Bár tényleg nagy, a ceyloni teák piacán meghatározó cégről van szó, elhatározásuk, miszerint „az üzletet az emberek szolgálatába kell állítani” nem veszített emberi léptékéből ebben az esetben.

Az alapítvány helyi állat és természetvédelmi szervezetekkel közösen vágott bele a munkába, az eredmény pedig egy sikeres agyagműves projekt - az  Animal Tracks Pottery lett. Egyedi, a helyi élővilág nyomaiból és jellegzetességeiből építkező kerámiákról van szó, edényeken, dísztárgyakon és ékszereken jelenítve meg leopárdok, elefántok, vagy más helyi állatok tappancsait. A helyiek képzését szintén az alapítvány munkatársai oldották meg, Sri-Lanka egyik legképzettebb keramikusa vállalta el a mentori feladatokat. A termelés beindításához természetesen szükség volt egy kis hírverésre is, így 2007 október 27-28-án Sri Lanka legjobb galériája adott otthont a koularai kerámiák legjavának.

Az alapítvány azóta az értékesítésben is segíti a helyieket, a cég valamennyi importőre rendelhet a kerámiákból, melyeket aztán promócióikhoz, vagy ajándékként hasznosítanak. A normalizálódó körülmények, a tisztességes megélhetés és a kiszámíthatóság segített újjáéleszteni a közösség életét, amely ezáltal nem csak a napi túlélésre, de egymásra és környezetük megóvására is képes odafigyelni.