Kevés annyira eltérő receptúrával készülő, állagban és ízesítésben is szinte országonként más „sütemény” futott be olyan globális sikerpályát, mint a sajttorta. A külsőre, elsőre talán sok esetben szerénynek tűnő desszert csöndes menetelésben vette be az utóbbi pár évben a glóbusz meghatározó kávézóinak és cukrászdáinak pultjait, manapság pedig már egyetlen nagyobb hazai szereplő kínálatából sem hiányozhat. A könnyed fogás rajongóinak érdemes elidőzniük a Costa nyári kínálatával is: a desszert friss gyümölcsökkel, új ízekkel és formában tér vissza, hogy további gyomrokat és szíveket hódítson meg.

A sajttorta néma, világhódító története valószínűleg sokkal ősibb gyökerekkel rendelkezik, mint azt sokan gondolnák. A sütemény ősi receptúrája, vélhetően már az ókori Görögországban az érdeklődés középpontjába került, hiszen Aegimus, görög orvos egy egész kötetet (πλακουντοποιικόνσύγγραμμα-plakountopoiikonsuggramma) – a sajttorta készítés művészete – szentelt ennek a nem mindennapi desszertnek. Az okot, ami egy kötetnyi sajttortológia megszületéséhez vezethet vélhetően ma már nehéz volna feltárni, de ez abból a szempontból talán mindegy is, hogy hamarosan hellénföldet megszállta a Római Birodalom, így süteményünk is új életet kezdett. Alapvetően egy méz, ricotta, sajt, liszt felhasználásával készülő süteménnyé vált, melyet cipó formában és legalább két változatban, vallási célokra is készítettek. Ezt szintén nem kisebb személyiség, mint idősebb Cato, De AgriCultura című könyvéből derül ki, aki két receptet is lejegyzett az akkor még a maitól jócskán eltérő desszerthez.

Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy ezzel szemben a sajttorta modernkori élete szűkölködött fordulatokban. Alapvetően a név állandóságát leszámítva minden nemzet megalkotta a maga változatát. Így lett Nagy-Britannia országainak vajas, kekszes alapon kompótokkal tálalt hideg sajttortája Németország sütött, inkább túrós-krémes változataival szemben, míg az amerikai torták sűrűbb sajtkrémes tortákkal ismertették meg a világot (ami mit szépítsük egy francia lágy sajt a  Neufchâtel sikertelen receptlopásának volt köszönhető az egyik történet szerint). Alapvetően talán ennek a sokrétűségnek is köszönhető népszerűsége, hiszen szinte végtelen a lehetséges variációk tárháza.

A Costa kávézóinak kínálatában hazai mértékkel nézve egyébként már hamar felbukkant a könnyed, krémes desszert, melyek, csokoládés, mogyorós, karamellás, fahéjas, vagy épp gyümölcsös öntetekkel hamar a kifinomult koffeinisták egyik kedvenc választásává váltak. Idén nyáron a kávézólánc tortái a gurman rajongók és újdonságokra fogékonyak örömére friss, szezonális gyümölcsökkel (eper és málna) és a népszerű New-York cheesecake gazdag, sűrű és krémes világával térnek vissza.

A magas, mégis könnyed torták mascarpone felhasználásával készülnek, az epres változat esetében az alapot jelentő linzer és piskótalapok közé egy lekvárréteg kerül, erre ülnek fel a hatalmas gyümölcsdarabok, amit bevon a lágy sajtréteg. A süteményeket a tető eperszószos díszítése teszi valódi élménnyé.

A sajttorta málnás-csokoládés variációját a valódi kakaóporból származó kesernyés-csokoládés íz és a málna édességének kontrasztja határozza meg. Itt ezt az érdekes, harmonikus ellentétet dobja fel talán még egy picit a tető csokoládéreszeléke, aminek hatására szinte kétszer olvad az ember szájában a csokoládé. A nyár egyszer minimálisan kötelező kulináris kalandja mindenkinek.