A ropogós, édes kekszek kedvelőinek Kánaánját hozta magával az idei ősz a Costában, hiszen négy vadonatúj ízből választhatunk kávénk, vagy teánk mellé társat a vidám mártogatáshoz, extra hosszú gasztro merítkezést biztosító, hatalmas méretben. A hazai ízlésvilágnak megfelelően – eltérve az amerikai filmek révén népszerűvé vált eredeti változatoktól – a kevésbé száraz, könnyedebb tésztából készülő, óriásivá nemesedett aprósüteményeket, vajas, zabpelyhes illetve gyümölcscukorral készülő triplacsokis és almás-fahéjas változatokban érhetjük el a pultokban.
A tengerentúli típusú cookie-k modern kori megjelenését az európai kávézók kínálatában sokan amerikai eredetű hatásnak tartják, de ha kicsit utánajárunk a dolgoknak, még egy olyan apró sütemény eredete esetében is érdekességekre bukkanhatunk, mint a szóban forgó apró, ropogós kekszeink.
Napjainkban a cookie, mint megjelölés leginkább az angol nyelvű államok esetében elterjedt, az USA-ban, Kanadában, valamint Angliában általában apróbb, lapos, sütött édességre használják, melynek elkészítéséhez zsiradékot, lisztet, tojást és cukrot használják fel. Az már kevésbé ismert része a cookie-k történetének, hogy se az elnevezésnek, se az összetételnek nincs túl sok köze az amerikai kontinenshez.
Az amerikai elnevezés valójában a holland koekje szóból származik, ami eredendően kis tortát jelentett és az USA területére érkező holland telepesekkel került a tengeren túlra valamikor a 17-ik században. De ahhoz, hogy a hollandok végül a cookie-kra hasonlító aprósüteményeket magukkal vihessék, már számtalan fordulatnak kellett kedvenc kekszeink történetében még korábban megtörténnie.
Apróbb süteményeket készített az ember, mióta a főzés és sütés tudományával megbarátkozott, azonban ezek egyáltalán nem voltak megközelítőleg sem annyira édesek, hogy a cookie-k mércéjével elfogadhatóak legyenek. A fáma szerint a számunkra ismert apró édességek gyökerei egészen a 7-ik századi Perzsiáig nyúlnak vissza, ahol az akkoriban elérhetővé váló cukornak köszönhetően készítették el az első édesebb változatokat. Ez a típus végül a mórok spanyolországi jelenlétével érkezett meg az öreg kontinensre, ahol a 14 századra terjedt el a nemesi udvaroktól az utcai árusokig bezárólag. Valódi népszerűségét az utazás térhódításakor nyerte el, jó eltarthatóságával, illetve a könnyű tárolásnak hála ugyanis kiszorította az „utazó tortácskákat” a köztudatból (apró sütemények voltak, amiket piknikekre, partikra és egyéb eseményekre készítettek). Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a hollandok amerikai utazása végén az Egyesült Államok területén láthatjuk felbukkanni, ahogy erről már szó esett.
Szóval, mikor kedvenc Costa kávézónkban választott kávénk, vagy teánk mellé szemelünk ki egyet a vajas, zabpelyhes, triplacsokis vagy almásfahéjas cookie-k közül, emlékezzünk rá, hogy nem csak egy igazán finom kekszet, hanem egy darabka gasztro-történelmet is magunkénak tudhatunk.
